Az angyalok világa

-Te ki vagy??- kérdeztem rémülten.
-Maja vagyok! A tanító angyalod!
-Mi van?! Angyalok nem is léteznek!! Ez csak egy hülye álom!-mondtam.
-Figyelj rám! Elmagyarázom! A családod tagjai ha fiatalként halnak meg angyalokként tovább élnek! Ha felnőttként akkor nem, de ha fiatalként akkor igen!
-Ezt nem hiszem el! Fel kell dolgoznom! Kérlek hagyj egyedül!
-Annyit azért hadd kérdezzek, hogy mi a neved?
-Bridget, Bridget Harrison!
A beszélgetés után magamra hagyott. Először ideges voltam, aztán féltem, pár perc elteltével kíváncsi voltam. Mindent tudni akartam. Felkerestem Maját. Vagyis csak rágondoltam és odatermedt hozzám.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem meglepődve.
-Az angyaloknak van egy olyan képessége, hogy érzik a gondolatokat. Belelátunk egymás lelkébe. Néha így kommunikálunk.
-Hűha!!
-Ez még nem minden!! Gyere szórakozzunk egy kicsit. Csak fogd meg a kezem.
Becsuktam a szemem és ott találtam magam Jessica-ék házában.
-Mi történt??
-Lejöttünk az emberek világába!
-És ezt hogy csináltad??
-Rágondolsz a helyre ahová menni akarsz és arra, hogy odamenj akkor sikerül. 
Megpillantottam Jessica-t. Odarohantam hozzá, de átfutottam rajta. Nagyon megijedtem. 
-Ők nem látnak és nem is hallanak minket csak mi őket. 
Ekkor megláttam Bruno-t (bele vagyok zúgva). Boldogság után nem értettem, mit keres itt? Beruno Jessica felé közelített. Mikor odaért megcsókolta. 
-Hallottad a hírt? Bridget balesetet szenvedett...és meghalt. Apukája kórházban.-mondta Jessica.
-Ez azt jelenti? Hogy végre együtt lehetünk??-mondta Bruno.
-Igen! De mégis a legjobb barátnőm volt! Mármint az rendben, hogy színleltem. De egészen megszerettem. 
Elsírtam magam.
Vigyél azonnal apukámhoz!
-Próbáld meg te!!
Becsuktam a szemem és nagyon koncentráltam. Mire kinyitottam a szemem!!!!...ugyan ott voltam.
Nagyon szánalmasnak éreztem magam.
-Ne aggódj! Nagyon nehéz!! Még sokat kell gyakorolnod. És persze tanulnod is.
-Ez az egész hülyeség! Vigyél apukámhoz!
-Nem lehet! A jelzőm rezeg! Vissza kell mennünk! 
Mikor visszaértünk összeestem. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Nem hallottam meg senki hangját. Csak a családomra gondoltam és , hogy soha nem láthatom őket...


Remélem tetszik!! Tina~

Mi történik?!

Boldogan keltem ma fel, éreztem, hogy ez a nap különleges, és egyébként is péntek van úgyhogy holnap hétvége. Anyu reggel próbált valami rántottaféleséget összehozni, de mivel hozzáragadt a serpenyőhöz, és kicsit zöldes színe volt, inkább azt mondtam nem vagyok éhes. A legjobb barátnőm Jessica várt az osztály ajtajában:
-Na mi van veled? Hoztam neked reggelit! Gondolom éhes vagy!- mondta mosolyogva, mint aki már tudta, hogy anyu ma sem virított ehetőt az asztalra. 
-Úúú, nagyon köszi!
Miután sikeresen megreggeliztem egy szórólapon akadt a szemem. Ez állt rajta:
''GYERE EL TE IS JELMEZBÁLUNKRA! HOLNAP ESTE ITT AZ ISKOLA TORNATERMÉBEN! LEGYÉL JELMEZBEN ÉS VÉLETLENÜL SE LEHESSEN FELISMERNI! "
-Elmegyünk ugye?- mutattam rá a szórólapra.
-Aha miért ne?-válaszolta.
Gyorsan elment a nap, és másnap reggel már alig vártam az estét. Felvettem estére egy vörös ruhát, és boldogan vártam, hogy indulhassak, hátha én és a fiú akit szeretek, történik köztünk valami. Apukám vezetett. Mentünk a suli felé amikor egyszer csak a mellettünk lévő sávból hatalmas fény cikázott és ütköztünk. Mikor felébredtem minden fehér volt. Egy hang szólított meg:
Üdv, az angyalok világában már nagyon vártunk!


Remélem tetszik az első rész! Várjuk a kritikákat, tetszéseket! Puszi: Tina~  

~Bevezetés

Soha nem gondolkodtam, azon, mi történik a halál után. De mindig is féltem tőle. Nem akartam elveszíteni a barátaimat. A családomat. De mégis elvették őket tőle. Vagy engem vettek el tőlük? A mai napig nem tudom. Szeretném őket látni. Elmondani nekik, hogy szeretem őket. Had öleljem meg meg őket, csak még utoljára.

Bocsi, hogy ilyen uncsi és rövid... Puszi :Ria<3