Az angyalok világa

-Te ki vagy??- kérdeztem rémülten.
-Maja vagyok! A tanító angyalod!
-Mi van?! Angyalok nem is léteznek!! Ez csak egy hülye álom!-mondtam.
-Figyelj rám! Elmagyarázom! A családod tagjai ha fiatalként halnak meg angyalokként tovább élnek! Ha felnőttként akkor nem, de ha fiatalként akkor igen!
-Ezt nem hiszem el! Fel kell dolgoznom! Kérlek hagyj egyedül!
-Annyit azért hadd kérdezzek, hogy mi a neved?
-Bridget, Bridget Harrison!
A beszélgetés után magamra hagyott. Először ideges voltam, aztán féltem, pár perc elteltével kíváncsi voltam. Mindent tudni akartam. Felkerestem Maját. Vagyis csak rágondoltam és odatermedt hozzám.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem meglepődve.
-Az angyaloknak van egy olyan képessége, hogy érzik a gondolatokat. Belelátunk egymás lelkébe. Néha így kommunikálunk.
-Hűha!!
-Ez még nem minden!! Gyere szórakozzunk egy kicsit. Csak fogd meg a kezem.
Becsuktam a szemem és ott találtam magam Jessica-ék házában.
-Mi történt??
-Lejöttünk az emberek világába!
-És ezt hogy csináltad??
-Rágondolsz a helyre ahová menni akarsz és arra, hogy odamenj akkor sikerül. 
Megpillantottam Jessica-t. Odarohantam hozzá, de átfutottam rajta. Nagyon megijedtem. 
-Ők nem látnak és nem is hallanak minket csak mi őket. 
Ekkor megláttam Bruno-t (bele vagyok zúgva). Boldogság után nem értettem, mit keres itt? Beruno Jessica felé közelített. Mikor odaért megcsókolta. 
-Hallottad a hírt? Bridget balesetet szenvedett...és meghalt. Apukája kórházban.-mondta Jessica.
-Ez azt jelenti? Hogy végre együtt lehetünk??-mondta Bruno.
-Igen! De mégis a legjobb barátnőm volt! Mármint az rendben, hogy színleltem. De egészen megszerettem. 
Elsírtam magam.
Vigyél azonnal apukámhoz!
-Próbáld meg te!!
Becsuktam a szemem és nagyon koncentráltam. Mire kinyitottam a szemem!!!!...ugyan ott voltam.
Nagyon szánalmasnak éreztem magam.
-Ne aggódj! Nagyon nehéz!! Még sokat kell gyakorolnod. És persze tanulnod is.
-Ez az egész hülyeség! Vigyél apukámhoz!
-Nem lehet! A jelzőm rezeg! Vissza kell mennünk! 
Mikor visszaértünk összeestem. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Nem hallottam meg senki hangját. Csak a családomra gondoltam és , hogy soha nem láthatom őket...


Remélem tetszik!! Tina~