Fájt, fájt, hogy sosem láthatom és ölelhetem meg. Csak egyszer. Még utoljára...
-Bri, figyelj...- simította a karomat Maja.- Elintéztem már. Kapsz egy képességet. Még pedig olyat, ami kevés angyalnak van. Ha azt akarod, hogy az emberek lássanak akkor azt kell suttognod, hogy látható. És látni fognak. Így ha most velem jössz, elviszlek apukádhoz, és nem csak te fogod látni, ő is látni fog. Emberi testet ölthetsz de csak 2 óráig. 2 óra leteltével, megint nem fognak látni. Ameddig látható vagy nem lesz szárnyad, csak ha arra gondolsz. Érted?
-Maja.... Én... Annyira hálás vagyok. Menjünk.
Ahogy behunytam a szemem már nyithattam is ki, hiszen megérkeztünk. Egyenesen a szobámba. Ahogy körbefordultam könny szökött a szemembe. Az emlékek villámcsapásként törtek fel bennem. A képek Jess-el az órarendem. A szekrényben a ruháim, az íróasztalon a gépem, és egy kép apával. És egy utolsó, amin Brunoval vagyok amikor egy projekten ketten dolgoztunk és amikor megnyertük az országos versenyt összeölelkeztünk. Az volt az egyik legboldogabb napom.
-Maja, figyelj apu kórházban van. Miért hoztál ide?
-Már haza engedték, nem volt komoly sérülése. Gyere lent van, a nappaliba, de előbb válj emberré.
Amint ezt kimondta erősen koncentráltam és azt suttogtam.: LÁTHATÓ.
-Na, sikerült?
-Igen, menjünk. De nehogy nekimenj az ajtónak.- Jó is, hogy szólt biztos neki mentem volna.(mert az angyalok át tudnak menni rajta.) Ahogy szép lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn meghallottam a kedvenc sorozatom zenéjét. Azonnal rohanni kezdetem a Tv-felé.
-Ááá, ez a Kínos! Apa, mért nem szóltál, hogy kezdődik?
-Bridget? De te meghaltál. Ez nem lehet.
-Meghaltam apa, igen de angyal lettem. Azért vagyok itt, hogy elköszönhessek. Minden nap 2 órára válhatok emberré, láthatóvá.
-Ez lehetséges lenne?! Vagy csak álmodom?
-Nem álmodsz, apa, itt vagyok. Nézd... Nem igazságos, hogy máris el kell hogy váljunk, pedig ez csak 17 év. 17 éve ismerlek csak, és ez nem elég. Nem elég semmire. Nem volt időn együtt menni szilveszteri bulira, nem volt alkalmam elmondani, hogy cigizem. Nem tudtam elmondani, hogy szerelmes vagyok, hogy nem Jessica a legjobb barátnőm, és nem volt ídőm elmondani mennyire szeretlek...
-Bridget Harrison.! Te dohányzol? Mégis, miért? Hogy mered? Ez csak vicc, ugye?
-Nem apa, sajnos nem az. Figyelj csak.- Mondtam és felrohantam a szobámba a dugi cigikért.
-Látod?-kérdeztem és meggyújtottam. Isteni érzés volt szívni belőle. Mámorító, káros ugyan, de mámorító. Imádtam a veszélyt, mindig is ki akartam próbálni az extrém sportokat.Ez volt a mániám. A dobolás mellett. Ja igen. Imádok dobolni, meg gördeszkázni.
-Az én kicsi Brii-m felnőtt... Már nem az a kislány vagy. Nem az én kislányom. Már nem is láthatlak. Már meghaltál. Az emberek nem láthatnak meg. Nem tudhatják, hogy élsz. Veszélyben lennél. De most még nem vagy, szóval... Öleld meg jó öreg apádat.-suttogta. Én pedig karjaiba borultam öleltem ameddig csak lehetett. Ameddig Maja meg nem szólalt.
-Bri, mennünk kell. Most szóltak, hogy meghalt egy fiatal fiú.Nekünk kell őt is tanítani. Siess.!
-Mennem kell, apa. Majd még találkozunk.!- mondtam majd eltűntem.Azta, sikerült.
-Maja.!!!!!! Sikerült!
-Igen, látom, gratulálok, de gyere oda kell érnünk.- szólt, és maga után rángatott az ismert helyre. Oda ahol én is voltam, amikor ide kerültem.
-Szia, Maja vagyok, a tanítód. Ő pedig a társad. A másik tanítványom.
-Üdv az angyaloknál.- Mosolyogtam a számomra ismerős arcú srácra.
Sziasztok! Bocsi, hogy ennyit késtem, igyekeztem hosszút írni, de az nem az erősségem. Komizni ér!<3 Ria<3<3:33
-Te ki vagy??- kérdeztem rémülten.
-Maja vagyok! A tanító angyalod!
-Mi van?! Angyalok nem is léteznek!! Ez csak egy hülye álom!-mondtam.
-Figyelj rám! Elmagyarázom! A családod tagjai ha fiatalként halnak meg angyalokként tovább élnek! Ha felnőttként akkor nem, de ha fiatalként akkor igen!
-Ezt nem hiszem el! Fel kell dolgoznom! Kérlek hagyj egyedül!
-Annyit azért hadd kérdezzek, hogy mi a neved?
-Bridget, Bridget Harrison!
A beszélgetés után magamra hagyott. Először ideges voltam, aztán féltem, pár perc elteltével kíváncsi voltam. Mindent tudni akartam. Felkerestem Maját. Vagyis csak rágondoltam és odatermedt hozzám.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem meglepődve.
-Az angyaloknak van egy olyan képessége, hogy érzik a gondolatokat. Belelátunk egymás lelkébe. Néha így kommunikálunk.
-Hűha!!
-Ez még nem minden!! Gyere szórakozzunk egy kicsit. Csak fogd meg a kezem.
Becsuktam a szemem és ott találtam magam Jessica-ék házában.
-Mi történt??
-Lejöttünk az emberek világába!
-És ezt hogy csináltad??
-Rágondolsz a helyre ahová menni akarsz és arra, hogy odamenj akkor sikerül.
Megpillantottam Jessica-t. Odarohantam hozzá, de átfutottam rajta. Nagyon megijedtem.
-Ők nem látnak és nem is hallanak minket csak mi őket.
Ekkor megláttam Bruno-t (bele vagyok zúgva). Boldogság után nem értettem, mit keres itt? Beruno Jessica felé közelített. Mikor odaért megcsókolta.
-Hallottad a hírt? Bridget balesetet szenvedett...és meghalt. Apukája kórházban.-mondta Jessica.
-Ez azt jelenti? Hogy végre együtt lehetünk??-mondta Bruno.
-Igen! De mégis a legjobb barátnőm volt! Mármint az rendben, hogy színleltem. De egészen megszerettem.
Elsírtam magam.
Vigyél azonnal apukámhoz!
-Próbáld meg te!!
Becsuktam a szemem és nagyon koncentráltam. Mire kinyitottam a szemem!!!!...ugyan ott voltam.
Nagyon szánalmasnak éreztem magam.
-Ne aggódj! Nagyon nehéz!! Még sokat kell gyakorolnod. És persze tanulnod is.
-Ez az egész hülyeség! Vigyél apukámhoz!
-Nem lehet! A jelzőm rezeg! Vissza kell mennünk!
Mikor visszaértünk összeestem. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Nem hallottam meg senki hangját. Csak a családomra gondoltam és , hogy soha nem láthatom őket...
Remélem tetszik!! Tina~
Boldogan keltem ma fel, éreztem, hogy ez a nap különleges, és egyébként is péntek van úgyhogy holnap hétvége. Anyu reggel próbált valami rántottaféleséget összehozni, de mivel hozzáragadt a serpenyőhöz, és kicsit zöldes színe volt, inkább azt mondtam nem vagyok éhes. A legjobb barátnőm Jessica várt az osztály ajtajában:
-Na mi van veled? Hoztam neked reggelit! Gondolom éhes vagy!- mondta mosolyogva, mint aki már tudta, hogy anyu ma sem virított ehetőt az asztalra.
-Úúú, nagyon köszi!
Miután sikeresen megreggeliztem egy szórólapon akadt a szemem. Ez állt rajta:
''GYERE EL TE IS JELMEZBÁLUNKRA! HOLNAP ESTE ITT AZ ISKOLA TORNATERMÉBEN! LEGYÉL JELMEZBEN ÉS VÉLETLENÜL SE LEHESSEN FELISMERNI! "
-Elmegyünk ugye?- mutattam rá a szórólapra.
-Aha miért ne?-válaszolta.
Gyorsan elment a nap, és másnap reggel már alig vártam az estét. Felvettem estére egy vörös ruhát, és boldogan vártam, hogy indulhassak, hátha én és a fiú akit szeretek, történik köztünk valami. Apukám vezetett. Mentünk a suli felé amikor egyszer csak a mellettünk lévő sávból hatalmas fény cikázott és ütköztünk. Mikor felébredtem minden fehér volt. Egy hang szólított meg:
Üdv, az angyalok világában már nagyon vártunk!
Remélem tetszik az első rész! Várjuk a kritikákat, tetszéseket! Puszi: Tina~
Soha nem gondolkodtam, azon, mi történik a halál után. De mindig is féltem tőle. Nem akartam elveszíteni a barátaimat. A családomat. De mégis elvették őket tőle. Vagy engem vettek el tőlük? A mai napig nem tudom. Szeretném őket látni. Elmondani nekik, hogy szeretem őket. Had öleljem meg meg őket, csak még utoljára.
Bocsi, hogy ilyen uncsi és rövid... Puszi :Ria<3
